[Csaladtortenet 2] nemesség, ha érdekel valakit

2020. Nov. 18., Sze, 22:55:34 CET

Kedves LevTársak,

Ez elég érdekes téma, a nemességigazolások során felvett tanuvallomásokban
gyakran előfordul. Rengeteg nemes volt (elsősorban armalisták), akik
jobbágyi szolgálatot vállaltak. Egészen egyszerűen csak így voltak képesek
megélni. Legjobb esetben nemességüket megőrizték (az urbáriumokban is sok
helyütt szerepel a jobbágyok, zsellérek neve mellett, hogy nemesek), de sok
esetben teljesen feledésbe merült. Több általam kutatott esetben is
pl.1733-ban igazolták a nemességüket, de rá egy-két generációval már
jobbágyként írták őket össze őket. Az armalista nemesek helyzete a török
idők végével eléggé bizonytalan volt. Próbáltak megélni, ahogy tudtak.
Például  Kemenesalján több településen a zsellérek, szolgák is mind nemesek
voltak. Sokszor a megélhetést a kézművesség jelentette. (Egyik nemes
Jugovits ősapám például disznópásztor volt, míg unokatestvérei
középbirtokos nemesek). Az adófizető (jobbágytalan) nemesség és a
jobbágyság között szűk volt a mezsgye. (Főleg mert egy telkes jobbágy
életkörülményei sokszor messze jobbak voltak, mint a birtoktalan nemesekéi)

Ádám

Tamás Szucs <hunatomka at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. nov. 18., Sze
21:24):

> jobbágy (lat. colonus, subditus, rusticus)
>
> Gyűjtőfogalom, mely a *feudalizmus rendszerében mindazoknak megjelölésére
> szolgált,* akiknek a társadalomban elfoglalt helyét alapvetően az határozta
> meg, hogy *termelési-dologi jogaikat földesúri joghatóság szabályozta*, *s
> ennek megfelelő alávetettségi viszonyban éltek*.  Tehát a jobbágy feudális
> eredetéből fakadóan hűbéres is egyben! (A hűbéri rendszer nem zárja ki a
> jobbágy nemesi voltát !). A jobbágy kifejezés a magyar nyelvben a jó
> alapszóból származik és eredetileg a királyi főtisztségviselők és a
> várispánságok katonáinak, a várjobbágyoknak elnevezése. *A Werbőczy István:
> Tripartitum (Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni
> Hungariae”, magyarul: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve”)
> kiadása után a jelentése megváltozik. * 3. kötet: Városi és jobbágyi jog,
> és az 1514-es paraszttörvények. Innentől minden olyan nem nemes személy
> értendő rajta, aki a földesúrral úrbéres viszonyban áll. Ebben az
> értelemben használatos a latin subditus, mely általában alávetettet,
> alattvalót jelent. Hasonló jelentése van a rusticus kifelezésnek is. A szó
> társadalmi tartalma általában megegyezett a jobbágy terminus tágabb
> értelmezésével. A rusticus magyar megfelelője, a szláv származású paraszt
> szavunk a jobbágyrendszer megszűnése után (19. sz. közepe) is tovább él
> mezőgazdasággal foglalkozó személy elnevezéseként. A jobbágynép,
> jobbágytársadalom, jobbágyrendszer szintén a földesúri joghatóság alatt élő
> egész népességet jelenti, a korábbi és jelenlegi szóhasználatban egyaránt.
> Szűkebb értelemben csak azok jobbágyok, akik → jobbágytelekkel
> rendelkeznek, azaz telkes jobbágyok (colonusok), ellentétben a →
> zsellérekkel. – A jobbágyság rendszere Európa-szerte ismert volt.
> Ny-Európában a római birodalom területén megszálló barbár népek nemzetségi
> szabadjaiból és a római rabszolgákból ötvöződött egybe a 10–12. sz.
> folyamán. A mo.-i jobbágyság nagy többségére nézve a honfoglaló magyarok
> nemzetségi szabadjaiból és a Kárpát-medencében talált és leigázott szolga-,
> rabszolgaelemekből kovácsolódott egységes rendi osztállyá a 13. sz.
> közepétől a 14. sz. közepéig. A jobbágyság fennállásának egész idejében
> mindenütt megkülönböztethető a szabad és a kötött jobbágy. A közöttük levő
> különbség alapvetően abból adódott, hogy míg a szabad jobbágy csak a
> földesúrtól használatra kapott, a jobbágytelek alapján függött és
> teljesítette szolgáltatásait, addig a kötött jobbágy személyében, ingó és
> ingatlan vagyona feletti rendelkezésében is szigorú korlátok között élt. A
> Ny-európai országokban a feudális függés, mindenekelőtt a személyi
> kötöttség enyhülése a 12–13. sz.-tól megfigyelhető. A Ny-európai jobbágyság
> földesúri függésének ez a korai lazulása döntő mértékben annak tudható be,
> hogy a földesurak saját gazdaságaikat (→ majorság) felszámolták,
> birtokaikat szerződés mellett meghatározott vagy örök időre átengedték a
> jobbágyoknak. Így alakulhatott ki már a 14–15. sz.-ra a személyében
> teljesen szabad, árutermelő parasztság, mely az általa művelt föld után
> pénzben adózó, leginkább haszonbérleti viszonynak nevezhető kapcsolatba
> került földesurával. Mo.-on és K-Európában viszont az → örökös jobbágyság
> (16–18. sz.), a jobbágyrend második felvirágzása a jobbágyság intézményét
> fenntartotta egészen a 19. sz. közepéig. A jobbágyság vagyoni
> differenciálódása már korán megindult. Vagyoni helyzetre való tekintet
> nélkül egységes volt a jobbágyság abban, hogy társadalmi helyzetét,
> „jobbágyi állapotát” örökölte, azaz generációról generációra beleszületett.
> A mo.-i jobbágyság 14–15. sz.-dal kezdődő nagy társadalmi differenciálódása
> eredményeként kialakult a zsellérség, amely a legfontosabb korabeli
> termelőtényezővel, a földdel egyáltalán nem vagy csak nagyon korlátozott
> mértékben rendelkezett. Így nagyon is indokolttá vált a szolgáltatások
> megszabásában, a jogalkotásban stb. külön beszélni telkes jobbágyról és
> házas vagy házatlan zsellérről. A mo.-i jobbágyság e hármas rétegződését és
> a terminológia használatát a hivatalos jogalkotásba az → úrbérrendezés
> során vezették be. A jobbágyság létfenntartását, adókötelezettségeinek
> teljesítését elsősorban a földesúrtól használatra átengedett föld, a
> jobbágytelek alapján és mértékében eszközölte. A mo.-i feudalizmus
> termelési rendszerét mindvégig a telekszervezetre alapozott
> jobbágygazdaságok jellemezték. A telek és az igaerővel való ellátottság
> határozta meg alapvetően, sok esetben kizárólagosan a jobbágy gazdasági,
> vagyoni állapotát, társadalmi státuszát. A szorosan vett telkiállományon
> kívül a jobbágy rendelkezhetett még ún. telken kívüli állománnyal is,
> lehettek birtokában majorsági jellegű földek. A földesúr, egyház, állam,
> megye felé teljesített szolgáltatásainak alapja azonban a jobbágytelek
> volt. Ez alól kivételt csak azok képeztek, akik nem úrbéres, hanem
> szerződéses viszonyban álltak a földesúrral (→ kontraktualista, → taksa),
> ill. akik nem jobbágytelken, hanem majorsági földön éltek és gazdálkodtak
> (→ kuriális jobbágy). A jobbágyság intézményét a 19. sz. közepén a →
> jobbágyfelszabadítás szüntette meg. (→ még: jobbágyköltözés, → köteles
> jobbágy, → robot, → szabad menetelű jobbágy, → terményszolgáltatás) .
>
> Várjobbágynak (latinul: iobagiones castri) hívták a Szent István-i
> államszervezés idején a királyi vármegyék egyik katonaelemét, akik csak
> hadiszolgálattal tartoztak a várbirtokból kapott szolgálati birtokukért, és
> az ispán vezetésével vonultak hadba. Hasonló elemek voltak az egyházi
> birtokok egyházi fegyveresei. Hozzájuk részben hasonló, de magasabb
> jogállású réteget alkottak a megyei udvarbirtokokon élő saját kisbirtokos
> királyi szerviensek, akik a király zászlaja alatt harcoltak. Ezek a rétegek
> kiemelkedtek a munkával és szolgáltatással tartozó, legtöbbször szolga
> állapotú várnépek és szolgálónépek közül. Eredetük a honfoglalás kori
> harcos középréteg, ekkor is ők alkották a társadalom középrétegét, később
> egy részükből alakult ki a magyar nemesség alsó rétege, a köznemesség,
> másik része a jobbágyparasztság része lett, amelynek nevét is átadta.A
> várjobbágyoknak nem volt az utódaikra szabadon örökíthető birtoka, hanem a
> várbirtokból részesültek szolgálati birtokban, amit azonban leszármazottjuk
> a szolgálattal együtt átvehetett. Nem az ispáni várban, hanem
> várjobbágyfalvakban éltek, ahol a várnépek közül 2-5 család gondoskodott az
> ellátásukról, ezért nekik termelőmunkát nem kellett végezniük, csak katonai
> szolgálattal tartoztak, valamint jogállásuktól függően adózniuk kellett, de
> ők is részesedtek a várnépek adóiból.Eredetük szerint két réteget
> különböztethetünk meg közöttük. A felső réteg a valószínűleg még Géza
> fejedelem által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai
> kíséretéből származott. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra
> vezették vissza, ezért a Szent Király szabadjainak, fiainak, jobbágyainak
> (liberi, filii, iobagiones Sancti Regis) is nevezték magukat, ami
> faluneveikben is tükröződött (Szentkirályszabadja). Az ő falvaik lehettek a
> magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy népneveit viselő falvak is
> mint a Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság,
> Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely
> stb.). Alsó rétegük a 11-12. század folyamán a várnépek közül szabadult fel
> és lett keltjobbágyfiú (”iobagiones de canstrensibus excepti").
> Kötelezettségeik között szerepelt az ispánnak nyújtandó szállás és ellátás
> (descensus). A két réteg elkülönült egymástól, a felső réteg nemzetségekbe
> szerveződve élt, a 13. századtól sorsuk különvált.A várjobbágyok szabadsága
> – szemben az ún. közszabadsággal rendelkező királyi szerviensekkel – nem
> volt teljes, mert a várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma
> alá tartoztak. Szabad költözésüket például gátolta, hogy szolgálati
> birtokukat nem adhatták vagy cserélhették el szabadon. Voltak közöttük
> azonban olyanok, akik önként álltak be a várszervezetbe, bár volt kevés
> saját birtokuk, de abból megélni nem tudtak. Ilyenkor ezekkel a birtokokkal
> továbbra is önállóan rendelkeztek. Adomány vagy vásárlás útján is
> szaporíthatták saját birtokaikat.Legfontosabb kötelezettségük a személyes
> hadkötelezettség volt. A megyei hadsereg részét képzeték, az ispán vagy
> hadnagya vezetésével vonultak hadba. Az ispán helyettesei, a várnagy, a
> hadnagy és a „várbíró” és a várispánság egyéb tisztségviselői közülük
> kerültek ki. Ők voltak a tizedekbe és századokba szervezett, katonai
> tevékenységet vagy termelőmunkát végző várnépek tisztjei – tizedesei és
> száznagyai. Segédkeztek az ispán közigazgatási és bírói tevékenységében,
> elsősorban a várbirtokon.Eredetileg várnépek lehettek a szepesi
> lándzsásnemesek, akiket korábban Gömör-őröknek hívtak, és talán a kabarok
> közül származtak. Később valószínűleg mint keltjobbágyfiúk a várjobbágyok
> alsó rétegébe emelkedtek. 1318-ban említik őket először „tízlándzsás”-ként
> (nobiles sub decem lanceis constituti), azaz a prédiális nemesek közé
> kerültek.A szent király szabadjainak többnyire sikerült bejutniuk az új
> köznemességbe, szolgálati birtokukat örökbirtokká változtatva, zömükben
> belőlük kerültek ki a kuriális nemesek. A keltjobbágyfiúk a prédiális
> nemesség (nobilis praedialis) vagy a jobbágyság részei lettek.Ha egy
> várjobbágyot a király a nemesek közé akart emelni, akkor első lépésként
> mindig a közszabadsággal ajándékozta meg.
>
> Babcsányi István <babciani at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. nov. 18.,
> Sze, 17:15):
>
> > Kedves Éva!
> >
> > Nemes jobbágyok valóban voltak, nemes zsellérek is, létező kategória.
> Tény
> > hogy elég elég sok hülyeséget beírtak az anyakönyvekbe, de fogadjuk el,
> > általában jobban jobban tudták mint most mi. :)
> >
> > Üdv
> >
> > B.I.
> >
> >
> > -----Original Message-----
> > From: csaladtortenet [mailto:csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu]
> On
> > Behalf Of Lengyel Attiláné
> > Sent: Wednesday, November 18, 2020 1:29 PM
> > To: csaladtortenet at levlista.theka.hu
> > Subject: [Csaladtortenet 2] nemesség, ha érdekel valakit
> >
> > Az anyakönyvekben sokszor lehet az találni, hogy a nemes személy
> > foglalkozásánál telkes, szolga sőt elég helytelenül jobbágy van
> > feltüntetve.
> >
> >
> >
> > A MAGYAR HISTÓRIA nemrég megjelent számában Mária Terézia idejének
> > tárgyalásánál (73.old.) a következő olvasható:
> >
> > "A MáriaTerézia-féle úrbérrendezés korában a hazai nemes családok egy
> > tizedének voltak úrbéresei. A nemesség 42 százalékának nem volt nemesi
> > birtoka, csak nemes levele, ők voltak az armalisták. Mások egyetlen
> telket
> > mondhattak magukénak, amit maguk műveltek. Ők a kuriális nemesek.
> > Jobbágyokkal általában nem rendelkeztek. Telkük szabad nemesi föld lévén
> > korábban adómentességet élvezett, de a 16.sz. végétől az armális
> > nemesekkel
> > együtt Taxának nevezett hadiadó megfizetésére kötelezték.  A
> legszegényebb
> > nemesek életmódja  többnyire paraszti volt .Mivel a török korban egész
> > katonáskodó települések lakosai kaphattak nemességet, az 1720. évi
> > összeírás
> > kb. 1200 kuriális nemesi települést sorolt fel."
> >
> >
> >
> > Visszatérve az anyakönyvekre, csak annyit, hogy a jobbágy megnevezés
> > mindenképpen egy összemosás a bejegyző részéről.
> >
> >
> >
> > Üdv: Lengyelné Éva
> >
> >
> >
> >
> >
> >
> >
> > --
> > Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
> > https://www.avast.com/antivirus
> >   ==  ==  ==  ==  ==
> > Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> >
> >
> ____________________________________________________________________________
> > _
> > levelező lista honlap:
> > http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> > Levlista fórum: http://forum.csaladkutatas.hu
> >
> >   ==  ==  ==  ==  ==
> > Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
> >
> >
> _____________________________________________________________________________
> > levelező lista honlap:
> > http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> > Levlista fórum: http://forum.csaladkutatas.hu
> >
>   ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
>
> _____________________________________________________________________________
> levelező lista honlap:
> http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://forum.csaladkutatas.hu
>