[Csaladtortenet 2] Családtörténet történész szemével

[Roland Ákos Jakab]

 Kedves Kutatótársak!

Bár már kifutott a téma, de csak most olvastam, és szeretnék egy apróságot tisztázni. És nagyon örülök Anna hozzászólásának, abszolút egyetértek vele.

Az eredeti cikktől elkanyarodva három különböző fogalom került összehasonlításra, ezeket bogoznám ki. Különös tekintettel arra, hogy az egyik hozzászólásban a családállítás és a DNS kutatás azonos kategóriába lett sorolva. És persze senkit nem szeretnék megbántani, ha máshogyan érez ezekkel kapcsolatban.

Családállítás/pszichodráma: Alapvetően pszichológiai eszköz az egyén lelki problémáinak feldolgozására. Nem egzakt módszer. Mindenki életében vannak gyötrő érzések, szorongások, rossz berögződések. A családállítás ezekre próbál pszichológiai és sok esetben ezoterikus eszközökkel az ember múltjában gyökerező okokat találni. Majd a vélt vagy valós okok "azonosításával" a gyötrő érzéseket segítenek feldolgozni. Ez a módszer nem alkalmas az egyén családfájának felkutatására, a hiányzó részek befoltozására. Az alapelve, hogy az életek és a "sorsok", mint egy energiahálózat, egymásba vannak csatornázva, és a hibáink és rossz érzéseink sok esetben az elődeink által elkövetett hibák vagy traumás történések következményei. Elsősorban a hit eszközével történő gyógyítás kategóriája, amikor az egyén "felismeri", hogy az ő problémájának gyökere például egy dédapa által elkövetett félrelépés, vagy az anyaméhben felszívódott, meg nem született ikertestvérének a halála. Ezekben lehet hinni, lehet általa feldolgozni lelki problémákat, de mivel a "felismert traumás eseményeknek" nincs bizonyított alapja, alapvetően nem alkalmas a klasszikus értelemben vett családfakutatásra.

Anyakönyvi, levéltári és családi dokumentumok alapján történő családfakutatás: A legtöbb családfakutató számára ezek az egzakt és tévedhetetlen forrásai elődeink történetének. Évszázadokig ezek voltak csupán a rögzítői múltunknak, a minket alkotó ősök "csalhatatlan" regisztere. Azonban hiába büszkélkedünk az általunk felállított családfával, érdemes tudnunk, hogy ez sem egzakt forrás. Gondoljunk csak arra, hogy hány és hány kakukkfióka született és születik ma is a fékezhetetlen testi vágyak egy-egy rejtett pillanatából. Ezek a családi titkok nagyon sok esetben titkok maradnak, és az anyakönyv sem árulja el, mert adott esetben ügyesen elrejtették elődeink hűtlenségüket. Vagy ha volt is gyanú és szóbeszéd a faluban, azt a lelkészek nem vetették papírra. Ezenkívül ott vannak még az elírások, hiszen minden családfakutató találkozik átírt/jaított nevekkel, vagy több néven futó emberekkel. Ezek a pontatlan anyakönyvezések is félrevihetik a kutatást, úgy, hogy sosem derül ki, mert úgy keveredik egy másik személy adataival, hogy az nem is tűnik fel. Vagy előfordul, hogy az életkorok szerepelnek hibásan, és az terel rossz irányba. Vagy csavarjunk egyet a dolgon, és mi van akkor, ha a házassági vagy a halotti anyakönyvben a "helységünkben lakó Szabó István" életkorából visszaszámolunk mondjuk egy 1812-es születésre. És mivel közel és távol csak egy 1810-es születésű Szabó István van, így a "pontatlanságba" belenyugodva hozzáillesztjük a családfához. Viszont elképzelhető, hogy a "helységünkben lakó Sz.I." tényleg 1812-ben született, de a szomszédos településen. Az 1810-es születésű Sz.I. pedig gyermekként meghalt, de a halotti bejegyzésben életkor nélkül annyi szerepel, hogy "1813. Xber 12. Szabó Márton fia", akinek mellesleg 5 fia született, így nem egyértelmű, melyik halt meg. Innen is látható, hogy az anyakönyvi kutatás is szubjektumokkal terhelt, és akkor még nem beszéltünk a nemesi ősök eredetébe mindenféle előkelő származást belemagyarázó kamuhegyekről. Vagyis legyünk büszkék a kikutatott fára, de tudjuk, hogy ez sem 100%-os bizonyosság.

DNS alapú családkutatás: Ha van egzakt családkutatás, akkor ez volna az. Tudományos alapon, hiszen, a DNS-ünk nem hazudik, csak azt örökölhetjük, ami a szüleinkben van. Amiatt lesz azonban sokak számára egy nagy csalódás a DNS teszt, hogy még jelenleg nagyon korai fázisban van. Ha minden ember DNS-e ugyanúgy egy nagy átlátható adatbázisban lenne, mint a jelenlegi anyakönyvezés, akkor nem lennének kérdések, minden tisztázott volna. (Ennek persze vannak etikai aggályai, de ne feledjük, az anyakönyvezés ugyanezekkel a veszélyekkel bír. A vészkorszakban is az anyakönyvezett felmenők jelentették bizonyító erővel az etnikai tisztogatások "jogalapját", vagy hasonló módon a II. világháború után elővették az 1941-es népszámlálási adatokat és a megadott nemzetiség vagy anyanyelv alapján a németeket kitelepítették.). Szóval jelenleg a DNS teszteket nagyjából úgy lehet kezelni, mintha az 1700-es évek közepén született személy szeretne családfát kutatni. Akkor csak pár évtizedre látott volna vissza a kutató, sok teleülésen nem is volt anyakönyv, ahol volt ott pedig sok esetben hiányos. Jelenleg itt áll a DNS tesztelés. Az autoszomális tesztek néhány generációig tudnak biztosat mondani, azon túl csak sejteni lehet egyelőre a rokonságot. Az Y kromoszómális és mitokondriális haplocsoportok pedig nagyjából olyanok, mint amikor a hagyományos családfakutatásnál valakinek nemesi ősei vannak, vagyis jóval korábbra látunk vissza vele egy ágon. Ami viszont a DNS kutatásnak egy nagy előnye, az az, hogy bizonyító erejű. Így láthattam több ismerősnél, hogy kiderült az, hogy egy-egy már elhunyt szülő/nagyszülő félrelépett, mert a testvérek/unokatestvérek közötti DNS egyezés alapján egyértelmű volt, hogy csak féltestvérek/félunokatestvérek. Ezekre a papír soha nem adott volna választ, és így a kikutatott családfa nem valós felmenőit ezután el lehet távolítani, és keresni a tényleges felmenőket.
Messzibb távlatokba nézve pedig a haplocsoportok kiválóan alkalmasak családok közös származásának bizonyítására. Saját példám: apai nagyapám törvénytelen gyermek volt, a szülei hat éves korában házasodtak össze. De csak pár évig éltek együtt, utána szétköltöztek, de nem váltak el. Számomra kérdés volt, hogy vajon akkor tényleg ez az ember volt-e a dédapám, vagyis tényleg Jakab vagyok-e? Az anyakönyvek szerint igen, hiszen magáénak ismerte el dédapám a nagyapámat, mikor összeházasodtak. De a bizonytalanság ott volt, amit az oszlatott el, hogy egy távolabbi, Amerikába szakadt Jakab rokonnak is ugyanaz volt az Y-kromoszómás haplocsoportja. Mivel a haplocsoportok nagyon egyediek, így bizonyítottnak tekinthetem jakabságomat. Másfelől viszont a DNS teszt bármennyire is pontos, önmagában nem elég, anyakönyvi kutatás nélkül csak a közeli rokoni kapcsolatokat tudja igazolni. Illetve haplocsoport vizsgálatok, vagy autoszomális kalkulátorok esetén őskori-ókori népcsoportokhoz való kötődést igazolhat. (A rászánt pénz és némi szerencse függvényében akár a középkorig vagy 500 évvel ezelőttig is eljuthatunk az őskor helyett.)

Röviden összefoglalva:
1. A családállítás egy pszichológiai eszköz a lelki traumák feldolgozására, nem bizonyító erejű családfakutatási eszköz.2. Az anyakönyvi kutatás bizonyító erejű, de a fel nem jegyzett félrelépések, az anyakönyvezési hibák, és a kutatói pontatlanság hoz bele némi bizonytalansági faktort.3. A DNS-tesztelés bizonyító erejű, de jelenleg kicsi a lefedettsége, így sok esetben a reméltnél kevesebb találatot ad. Önmagában, anyakönyvi kutatás nélkül csak a közeli rokonok igazolására alkalmas, illetve ókori népekhez való kötődés megállapítására. 

Vagyis az anyakönyvi kutatás a fő forrásunk, de a DNS kiváló kiegészítő eszköz lehet, esetenként perdöntő erejű. A családállítás pedig annak, aki hisz benne, eszköz lehet a problémái kezelésében, de nem alkalmas családfakutatásra.

Üdv: Ákos



    On Tuesday, August 3, 2021, 10:21:32 AM GMT+2, Anna Gősiné Greguss <ggacs4 at gmail.com> wrote:  
 
 Kedves Kutatótársak!
Nyugdíjazásom előtt pszichológus kutatóként, öt éve pedig
családtörténekutatóként mondom, hogy élesen szét kell választani a
családállítás és a családtörténet-kutatás módszerének eredményét.

A családállítás során kapott eredmények nem objektív adatok. Lehet, hogy
hozzásegítik a személyt olyan tények felszínre hozatalában, amiket
elfelejtett; lehet, hogy hatásukra apró emlékfoszlányokból "összeáll" egy
kép, ami lehet valós és téves emlékezet is(!); lehet, hogy hatásukra kezd
el érdeklődni a környezetében a téma iránt és úgy jut családi emlékezethez,
"legendákhoz"; lehet, hogy semmit nem mondanak neki. A lényeg az, hogy ez
egy, a pszichológusok által is vitatott terápiás módszer, ami olyan
terapeuták esetén működhet jól, akik ettől függetlenül is jó terapeuták (és
hisznek a módszerben...) (Kétségtelenül jó üzlet is lehet...)

A családtörténet-kutatás eredményei objektíven alátámasztható adatokat
produkál (anyakönyvek és egyéb konkrét források). Természetesen ezekre az
adatokra is igaz az, amit az előbb a családállítás kapcsán mondtam. A
lényeges különbség a kiinduló adatok tisztasága és objektivitása.
Persze a szubjektív igazságot nem szabad lebecsülni, mert az objektív
adatokat a szubjektív szűrőnkön keresztül dolgozzuk fel. De amennyire
lehet, a valós tényekből kell kiindulni. És a családállítás ezt nem tudja
biztosítani, a családtörténet-kutatás viszont igen.

Csak egy egyszerű  példa a szubjektív szűrőre:
A kamaszodó gyerek szeretne pilóta lenni, mire az apja azt mondja neki,
hogy "de ahhoz nagyon sokat kell tanulni".
a) Az egyik gyereket ez elbátortalaníthatja, akadálynak érzi, és meg sem
próbál lépéseket tenni efelé a cél felé.
b) A másik gyerek ezt kihívásnak érzni, és elkezd érdeklődni, hogy mit kell
tanulni hozzá...

A transzgenerációs hatások létét nem vitatom, sok objektív adat mutat rá.
De a traumákat is sokféleképpen dolgozzuk vagy nem dolgozzuk fel. Későbbi
problémákból lehet visszakövetkeztetni a traumára, de a trauma ténye nem
feltétlenül vezet későbbi problémákhoz.

Egyébként az idézett, különben remek tanulmányban én nem láttam, hogy a
családállításról szó lett volna...

Üdv,
Anna


Szabó Előd <szaeltan at gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug. 3., K, 8:35):

> Kedves Bea!
>
> Köszönöm válaszodat!
> Ezekkel nincs is bajom, de az hogyan működhet, hogy családállítással
> kiderítenek egy korabeli gyilkosságot, amiről senki sem tudott
> és úgy derül ki, hogy pl. az alany "képviselője" (ha jól írom) érzi,
> rosszul
> lesz és lefekszik a földre.
>
> üdv: Előd
>
> -----Original Message-----
> From: csaladtortenet [mailto:csaladtortenet-bounces at levlista.theka.hu] On
> Behalf Of Beus
> Sent: Tuesday, August 3, 2021 7:10 AM
> Cc: Családtörténet
> Subject: Re: [Csaladtortenet 2] Családtörténet történész szemével
>
> Kedves Előd!
> Én  kizárólag a családtörténet kutatása miatt javasoltam a könyv
> elolvasását,  a pszichológia más téma s nem ide tartozik. Azt próbáltam
> érzékeltetni, amit te is írtál: egy csomó magától értetődő dolog, aminek
> azonban nem tudod a gyökerét. Ha találsz "örökölt sorsot" könnyebben tudsz
> a múltban keresgélni, mert esetleg pont ez döbbent rá, hogy rossz irányba
> mentél eddig. Én is sok mindenre azt gondoltam, hogy az a természetes
> szocializáció eredménye, de ha egyik nem részese a másik szocializációjának
> akkor mégsem lehet így. Én nem arra gondoltam, hogy a jelen sorsot megoldja
> az ősök sorsának az ismerete, ezen agyaljanak a pszichológusok. Épp
> fordítva: egy a családban most jelenlévő, igen jellemző tulajdonság vissza
> tud utalni az ősődre.
> A családállítás szerintem se mond sok újat annak, aki kutatta a családját
> és ismeri is a múltat. Az annak jó - és ez megint pszichológia - akit eddig
> nem érdekelt a múlt és csak nagyszülőkig tud visszamenni...
> Ez olyan,mint a DNS - téma: van akinek sokat segít a kutatásban és van aki
> mereven elzárkózik előle.
> Üdv: BBea
>
>
> <
> https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campai
> gn=sig-email&utm_content=webmail
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> >
> Mentes
> a vírusoktól. www.avast.com
> <
> https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campai
> gn=sig-email&utm_content=webmail
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> >
> <#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
> Szabó Előd <szaeltan at gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug. 3., K,
> 2:24):
>
> > Elnézést kérek a véleményemért!
> >
> > A családállítás egy üzlet - sőt, a mai kor jellemzőiből kiindulva egy
> > helyesen felismert üzleti potenciál.
> > Még nem voltam ilyenen és látva az árakat, nem is fogom kipróbálni, de
> > sokat
> > beszélgettem olyanokkal, akik megtapasztalták.
> > Ha valaki megvendégel Miskolcon egy ilyenre és meg tudnak győzni -
> számomra
> > is - hasznosságáról, megkövetek mindenkit! :)
> >
> > Akinek eddig segített, annak örülök. Tehát van létjogosultsága.
> > Mint sok hasonló dologhoz, erre is születni kell.
> > Nem minden embertípus egyformán éli meg és dolgozza fel a traumáit, ebből
> > fakadóan
> > vannak, akik erre a megoldásra nem fogékonyak, illetve nem is értik, mire
> > is
> > lenne jó.
> >
> > Én tehát hiába olvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét, nem kötött le, sőt,
> > kifejezetten untam.
> > Csupa általános, magától értetődő dolgot véltem felfedezni benne.
> > Nekem is van 2 házasságon kívül született ősöm, vannak hamar elhunytak,
> > árván maradt gyermekek, fiatalok.
> > Az elvesztett gyermekek a családfák 100 %-ában jelen vannak, ez sem egy
> > különleges állapot.
> > Jobb is lehetne az ember lelkiállapota, családja sikeressége?
> > Persze. És ha erről az ősök "tehetnek", akkor azzal, hogy megtudtam, meg
> is
> > oldódott?
> >
> > Az emberiség a traumáihoz szocializálódva élt - egészen a közelmúltig.
> > A mai kor embere már az elvárásaihoz szocializálódik.
> >
> > üdv: Előd
> >
> >  ==  ==  ==  ==  ==
>
>
  ==  ==  ==  ==  ==
Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
_____________________________________________________________________________
levelező lista honlap: http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
Levlista fórum: http://forum.csaladkutatas.hu