[Csaladtortenet 2] fiúsítás

2016. Júl. 5., K, 12:57:39 CEST

Sziasztok!
Nem várt mennyiségű választ kaptam a tárgyban, külön köszönöm Rihmer
Aurélnak a fiúsítás történeti hátterének a megvilágítását, valamint Varga
Jánosnak, hogy utána nyomozott a konkrét ügynek is, amelynek során
kiderült, amit sejtettem, hogy birtok-öröklési dolgok állnak a háttérben.
Konkrétan "*Zernovácz Miklós nárai lakos vezeték-nevét 1885-ben felsőbb
engedelemmel "Hertelendy"-re változtatta, mert anyai nagybátyja így volt
hajlandó a rokonát javaiban részesíteni, ha az ő családi nevét veszi fel.*"
Még egyszer is, köszönöm, a témát lezártnak tekintem.
Németh József
UI: Mindez, természetesen, nem könnyít meg egy családfán történő ábrázolást
:-(

2016. július 5. 10:59 Dr. Balás István írta, <balpista at gmail.com>:

> Kedves Aurél!
> Távol álljon tőlem a vitatkozási szándék leghaloványabb látszata is, de:
> 1. Az én felmenőim között is volt fiúsítás: bibithi Horváth Pál az
> öröklésre méltatlanná vált fiára tekintettel királyi engedéllyel
> fiúsíttatta lányát, a testi fogyatékos Katalint. Ezt észlelte egy szemfüles
> - ekkor még nem nemes - Balás fiú, s jobban megnézve a hölgyet, nem talált
> benne kivetnivalót, ezért feleségül is vette.
> A leszármazóik viszont nem Horváth, hanem Balás családnevet viseltek.
>
> 2. A fiúsításnak csak akkor volt értelme, ha ez a királytól eredő
> adománybirtok sorsát is érintette, éppen ezért kellett hozzá a király
> jóváhagyása. Egyetértek Veled abban, hogy előfordulhatott, hogy több
> leszármazó esetén a fiúsított lány öröklésének ténye hátrányosan érinthette
> a többi leszármazót, s lehetett akár ez is a kiváltó ok.
>
> A magyar öröklési jog azonban évszázadok óta megkülönbözteti az örökségből
> elsősorban végrendelettel történt kizárást, illetve a kitagadást.
> Kizárásnál csak az ún. kötelesrész volt követelhető, míg az elsősorban
> érdemtelenséggel jól megindokolt kitagadásnál semmi sem járt. Lehet, hogy
> az utóbbihoz is köze volt egyeseknél a lány fiúsításának, hogy mégse
> vesszen el a vagyon? Felkeltetted a kíváncsiságomat, ezért ennek még jobban
> utána nézek a középkori magyar joganyagban.
>
> 3. Az oldalági örökösök bosszantására azonban már a római jog idején is
> elsősorban az örökbefogadás jogintézménye szolgált, melyhez 2000 évvel
> ezelőtt még nem kellett senkinek az engedélye.
>
> Üdv.:
> BalásPista
>
>
>
> 2016.07.05. 10:22 keltezéssel, Rihmer Aurél írta:
>
>> Kedves Kutatótársak!
>>
>> Vitatkozva az előttem szólókkal, én a felvetett esetet másképp látom.
>> Tény, hogy létezik a korona háramlási joga, de ez csak akkor lép
>> érvénybe, ha nincsen 4 ízigleni öröklésre jogosult rokon. De én a fenti
>> esetet másképp látom.
>>
>> A fiúsításnak két módja volt. Az egyik, amikor az apa kérésére és
>> érdemeiért a lányát a király fiúsítja, azért, hogy az apai birtokok egy
>> egységben öröklődjenek. Tehát az öröklésből kizárják a természetes 4.
>> ízigleni rokonságot. Ehhez királyi oklevél kellett. Ilyen fiúsítás
>> általában akkor történt, ha a nemes lány férje is nemes.
>> Ha ilyen állna fenn a fenti esetben, akkor annak a Királyi Könyvekben
>> kell, hogy nyoma legyen. Ez a MOL-ban van, és interneten vagy telefonon is
>> lehet információt kérni.
>>
>> A másik fajta fiúsítás, amikor a feleség nemesi származású, míg a férj
>> nem nemes. Ez az úgynevezett agilis jogállapot. Másképp nőnemes, vagy
>> félnemes. Ez a nemesítési forma -mivel a jogállást a férj jogállása adja-,
>> az Árpád-kor óta érvényes nemesítés. Ez esetben a nem nemes apát és
>> utódait, felesége révén, annak családja nemesíti úgy, hogy a nem nemes apa
>> utódaid befogadják a családba. Lásd, az utódok, nem az apa, hanem az anya
>> családnevét öröklik. Ezt a formulát a Habsburgok sokáig tilalmazták, de
>> végül az 1700-as években hallgatólagosan elismerték. Vármegyéktől függött,
>> hogy az agiliseket nemesnek tekintik e. Tehát volt olyan vármegye, nem
>> adóztak, szolgabírák, sőt alispánok is lehettek, míg máshol nem tekintették
>> őket teljes jogú nemeseknek, tehát például a templomban nem ülhettek a
>> nemesek padjaiban. Viszont, minden esetben megtarthatták az őseik
>> (leányágon örökölt) címerét. A nemesség vizsgálatkor viszont nem
>> számítottak régi nemesnek, tehát az új jogállást az agilis első fiától
>> számították. Az agilis jogálláshoz nem kellett királyi hozzájárulás, de
>> azokat a vármegyékben, a vármegyei iratok között általában bejegyezték,
>> mert ilyen esetben az apa a leánynak járó leánynegyedet nemesi földben adta
>> ki. A nemesi föld tulajdonlását pedig a vármegye mindig vezette. Igen
>> gyakran, utóbb a király az agilis családját királyi úton is megnemesítette,
>> de ez a XIX. században már nem volt szokásban. Ha történt királyi
>> megerősítés, akkor a MOL-ban lehet adat. Néha az agilis fiúsítást a
>> plébániai anyakönyvbe is beírták a házasságból születő gyermekeknél, hogy
>> indokolják, azok miért nem az apa családnevét kapták.
>>
>> Az általad leírt esetről én arra következtetek, hogy agilis jogállású
>> fiúsítás történhetett.
>> Az agilis fiúsítás független attól, hogy a családot fenyegeti e kihalás
>> vagy sem, mivel ez a fajta fiúsítás kizárólag az apa akaratából történik.
>>
>>
>> Üdvözlettel
>> Rihmer Aurél
>>   ==  ==  ==  ==  ==
>> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
>>
>> _____________________________________________________________________________
>> levelező lista honlap:
>> http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
>> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>>
>>
>  ==  ==  ==  ==  ==
> Támogatott csatolmányok:jpg, jpeg, gif, png, pdf; Max. méret: ~3 MB
>
> _____________________________________________________________________________
> levelező lista honlap:
> http://levlista.theka.hu/mailman/listinfo/csaladtortenet
> Levlista fórum: http://levlista.theka.hu/csaladtortenet/smfor/
>